Üdvözöllek Pedro Konyhájában!

Magamról

Tisztelt Olvasó!

Szitó Péter vagyok.

1986-ban születtem egy baranyai kis faluban Kárászon. Gyerekkoromat ott töltöttem a szüleimmel. Már nagyon fiatalon el kezdett érdekelni a sütés-főzés. Emlékszem mindig ott legyeskedtem nagyanyám és édesanyám körül, és amiben tudtam mindig segítettem (kontárkodtam). Mivel részben sváb család sarja vagyok, ezért mindig az volt terítéken, amit megtermeltek a szüleim, illetve a hús is a tyúkudvarból, vagy a disznóól környékéről került az asztalra. Az ételek mindenesetben az egyszerűséget, de mégis a bőséget tükrözték, főleg vasárnap. Hét közben megtalálhatóak voltak a főzelékek, a rakott zöldséges ételek, a hideg parasztebédek, és számos sváb étel is, de a leves az mindennapos elengedhetetlen fogás volt. Pénteken általában tészta volt a porondon valami sűrűbb leves kíséretében. De általában bab volt a fő meghatározó hozzávaló. Emlékszem odaraktak egy jó adag paszulyt egy darab füstölt hússal főni, aztán leszűrték a babot, lett belőle jó sűrű leves, és főfogásnak vagy babfőzelék a vele főtt szalonnával, vagy gyúrtak házi vastagmetéltet, pirítottak hozzá zsírban kenyérkockát és a leszűrt babot hozzáadták. Ebből lett a sváb babos tészta. Vasárnap elmentünk misére. Reggel mire felébredtem, már égett a tűz a sparheltben. A szombaton kivégzett csirkéből készült húsleves illata bejárta a konyha minden zegzugát. Mellé mindig volt legalább kétfajta mártás. Az egyik paradicsom, a másik vagy fokhagyma, vagy kapormártás volt. Minden vasárnap volt házi sütemény az asztalon, akár egy almás pite, akár egy kevert piskóta. Vacsorára is hús volt az asztalon. Rántott hús, krumplipürével, vagy fasírozott rizzsel, házi savanyúsággal. Ha vasárnap ebédre nem húsleves volt, akkor csirkepaprikás, pirított kenyeres házi vastagmetélttel. A sváb ember általában vasárnap evett húst. Hétköznap reggelire a szalonnát friss kenyérrel, sózott hagymával, az ebéd már szegényesebb volt, a vacsora meg a kályha sütőjében, héjában sült krumpli volt, amit félbevágott és házi disznózsírral megkent és megsózott, esetleg pirítóssal evett.

Ebből a kis betekintésből látszik, hogy nem volt unalmas gyerekkorom, és ahogy írtam mindig ott voltam minden egyes főzésnél. Nagyon szerettem, hogy mindent, ami az asztalra került a kétkezi munkával tették, teremtették meg.

2009-ben végeztem szakácsként, és az óta napjainkig Baranya megye legnevesebb éttermeiben fordultam meg szakácsként, főszakácsként. Nem azért választottam a szakmám, mert valamit muszáj volt válasszak, hanem, mert komolyan gondoltam és komolyan is vettem a szakmámat, ahogy ma is teszem. Imádok főzni, alkotni és egy csodálatos tányért odahelyezni a vendégem elé, és hiszek Brian Wansink gondolatába, hogy: „Először a szemünkkel kóstolunk, de az orrunk ébreszti fel a gyomrunkat.”

Úgy gondolom, ha a szemünk olyan ételt lát, ami a gyomrunknak is megfelelő, főleg, ha az orrunk is elfogadja, akkor rosszat nem ehetünk, főleg, hogyha előtte van egy finom leves is, mert azt tanították, hogy: „Egy jó leves, mindig előkészíti a gyomrot egy jó főételhez.”

Ez a bevezető az én kis személyes élményem az olvasó felé, hátha kedvet kap egy-egy receptemhez.

Szeretném az idelátogató olvasóimat egy csodálatos mostani ízutazásra meginvitálni, esetleg feledésbe merült, ritkább, vagy nagyvilágunk ízei világába elkalauzolni, bevezetni a sváb ételek körébe és a saját receptjeim elsajátításába.

Egyszóval szeretném, ha a receptjeim elvarázsolnák az idelátogatót, és néha napján azt mondhatnák, hogy találtam egy jó receptet a: Pedro Konyhája weblapon, amit elkészítettem és nem bántam meg.

Jó főzést, szórakozást és időtöltést kíván: Pedro!